|
Vagy nem olvasunk, vagy nem írunk, vagy mindent helyénvalónak találunk.
Vagy mégsem?
Jött a december. Jött az advent négy vasárnapja, és mi vártuk a karácsony örömünnepét, a születés csodáját hittel, reménnyel, szeretettel a szívünkben.
Vártuk a régmúlt gyermekéveink családot összetartó örömünnepét, de már nem keressük elveszett játékainkat.
Gyermekeink szemében sem a mi karácsonyfánk gyertyáinak fénye csillog. A ragyogása unokáink tekintetében él tovább, kinek adatott, kinek nem, kinek távol, kinek közel.
Valahol elveszett az egykor volt „paradicsomi állapot”. Ünnepeinkkor szenvedjük legjobban hiányát. Most tudunk csak füstölögni igazán magunkban. Most nem tudjuk magunkat, helyzetünket felhőtlen elfogadni. Most reszket a lelkünk a „lebukó Nap utolsó sugarainak melegét keresve”, még egyszer örülni kellene.
Akinek ez nem megy, az marad magában egész évben. Füstölgés decemberre méltatlankodássá duzzadt minden apróság miatt. Nem névre szól a karácsonyi meghívó! Az önkormányzati kedvesség csak rövid időre szóló örömet ad! Nincs minden nap karácsony! Nincs minden napra vigasz! És ugatnak a kutyák! A fuvaros leönti a gurigára vágott fát! A fejsze fát hasogat, csattog! Az idős ember benne hallja egykor volt ifjú életének hangjait, lüktetését miközben kiüresedett vágyaira maradt.
De más lenne itt az élet, ha nagy ember lehetett volna. Ha vágyainak szárnya kélne. Ha megadatott volna az el nem ért jogi végzettség. Ha feljelentéseket, panaszleveleket írhatna szakszövegnek vélt szófordulatokkal. (Bár ennek gátat senki sem szab.)
De más lenne itt az élet, ha a jog általa érvényesülne! Nem ugatna itt a kutya! Nem sírna hangosan gyerek! A pacsirta is csak engedéllyel énekelne!
Ez lenne az idősek sorsa, karácsonya? Személytelenné vált röplapocskák? Panasz? Sirám? Füstölgés? Méltatlankodás?
Nem. Egy cseppet se aggódjatok kedves bácsalmási édesanyák, édesapák. Akik meglátják gyermekeik csillogó szemében a Karácsony gyertyáinak fényét lobogni, annak nem válik személytelen röplapocskává a postaládába dobott karácsonyi meghívó. Annak lelkét béke, boldogság, gyermekek kacagása tölti be.
Dr. Bakó Mária Lujza |
