Bácsalmás Város Honlapja

Mély megrendüléssel fogadtuk a napokban érkezett szomorú hírt, mely szerint dr. Horváth Zoltán agrármérnök, címzetes egyetemi tanár, a volt Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozója, majd vezérigazgatója, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola tanára, településünk egyik lelkes helytörténésze életének 75. évében elhunyt.

Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még,

Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.

(Kosztolányi Dezső)

In memoriam dr. Horváth Zoltán

Mély megrendüléssel fogadtuk a napokban érkezett szomorú hírt, mely szerint dr. Horváth Zoltán agrármérnök, címzetes egyetemi tanár, a volt Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozója, majd vezérigazgatója, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola tanára, településünk egyik lelkes helytörténésze életének 75. évében elhunyt.

Dr. Horváth Zoltán 1946. november 22-én született a Nagykálnán. Általános iskolai tanulmányait Bácsalmáson végezte, Baján, a közgazdasági technikumban érettségizett. Kiskunhalason, a felsőfokú technikumban növénytermesztő szak technikus, 1977-ben agrármérnöki, 1981-ben növényvédelmi szakmérnöki oklevelet, 1983-ban egyetemi doktori, 1997-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. 1992-től címzetes egyetemi docens, 2010-től címzetes egyetemi tanár.

Már a felsőfokú tanuló évei alatt a Bácsalmási Állami Gazdaság ösztöndíjasa volt, ami ahogy visszaemlékezésében írja „biztos állást, és munkahelyet” jelentett számára. „Az első évfolyam utáni nyári szünetet – szinte teljes időtartammal – így már a bácsalmási Állami Gazdaság II. számú, Mosztongai kerületében tölthettem, tele reményekkel és vágyakkal...”(1965)

Szakmai karrierje ezután töretlen volt, 1973. január 1-jén addigi eredményes munkája elismeréseként kinevezték központi kísérleti agronómussá. Munkatársaival ebben az évben dolgozták ki és hozták létre a Bácsalmási Napraforgótermelési Társulás, majd 1974-ben a Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer (BNR) termesztés-technológiáját.

A gazdaság területén kiterjedt kutatóbázist, ún. „kutató állomást” hoztak létre, „amely kezdetben nagyüzemi, később kisparcellás kísérleteket is magában foglalt (nagyüzemi faj- és fajtakísérletek, műtrágya tartamkísérletek, nagy- és kisüzemi gyomirtási kísérletek stb.).” Ezek felügyeletével és kiértékelésével bízták meg Zoli bácsit.  A kiterjedt és szerteágazó napraforgó kísérleteik híre nem csak az országban terjedtek el, hanem külföldön is.

Tudományos munkát 1981 óta végzett, szakterülete az élősködő növények illetve rovartani kutatások. E témákban több mint 200 publikációja jelent meg valamint kb. 20 könyv társszerzője volt.

Bár nem vágyott rá, de 1999. július 1-jén a Bácsalmási Állami Gazdaság vezérigazgatói posztjára nevezték ki. Így emlékszik erre az időre: „a szakmai felkészültségem jelentette a biztonságot mind emberi, mind szakmai vonalon egyaránt.” 38 évet dolgozott munkahelyén.

Az elkövetkezendő években sem tétlenkedett, amit a gyakorlatban pályafutása alatt megtanult, a mezőgazdasági oktatás területén kívánta kamatoztatni. 2001. augusztus 15-étől folyamatosan oktatott, a Kecskeméti Kertészeti Főiskola Növényvédelmi Tanszékén helyezkedett el. Növénykórtant tanított, melyet később követett a többi tantárgy: természetvédelem, terepbotanika, védett élővilág, tünettan, a szőlő növényvédelme (szőlész-borász szakmérnökök részére), környezettudatos kertészeti termelés, rovartan. Az agrármérnöki képzés beindulását követően pedig fő tárgyai a növénytermesztés, ökológiai növénytermesztés, állattenyésztés voltak. Oktatói tevékenységét 2013. júniusáig folytatta. Ezen évek alatt tudományos munkássága is szépen alakult.

Mindezen tevékenységei mellett helytörténeti kutatóként is jeleskedett. A történelem és a helytörténet iránti fogékonysága már korán megmutatkozott. 14 évesen 1960-ban a Kukkantó című iskolai újság szerkesztő- munkatársa volt. Amikor az Állami Gazdaságban dolgozott, főmérnökként a határt járva, terepbiológiai kutatásokat végzett.

Számos helytörténeti kiadványt jelentett meg. 1997-ben a szlovákiai magyarok kitelepítésének 50. évfordulója alkalmából A felvidéki magyarok Bácsalmásra telepítésének igaz története, 1998-ban az És mi hazatértünk az andódi harangszóra címmel. Ezekkel a munkákkal emlékezett meg Szlovákia idegen földjében nyugvó magyar őseiről. Szerzőtárs volt a Bácsalmás: fejezetek egy felső-bácskai kisváros történetéből címmel közreadott munkában.

Az utóbbi időkben idejének nagy részét településünk hadtörténetének feldolgozására fordította. Ezekből is jelentős munkák születtek. Miután Kecskemétre költözött, rendszeresen hazalátogatott, hogy találkozhasson és elbeszélgethessen régi ismerőseivel, barátaival. Azt mondta mindig, a szíve haza húzza… Testvére halála után volt, hogy több napig is itt tartózkodott, az összegyűjtött munkáit rendszerezte, kutatómunkát végzett a könyvtárban és írt, valamin mindig dolgozott. Rövidebb lélegzetű írásait Bácsalmás Város Honlapján publikálta.

Az írás mellett kedves időtöltése volt a rajzolás is. dr. Fischer László barátjának versesköteteit illusztrálta, rovarokat, bogarakat, növényeket rajzolt a tematikus kötetekbe.

Tudományos munkájáért elnyerte Bács-Kiskun megye Alkotói Díját (1990), valamint Bács-Kiskun Megye Tudományos Díját (2000). Helytörténeti munkája elismeréseként 2003-ban Bácsalmás Város Díszpolgára kitüntetésben részesült.

Tevékenyen dolgozott, szinte élete utolsó napjáig.

Kedves Zoli bácsi! Fájó szívvel búcsúzunk Tőled, emléked megőrizzük, nyugodj békében!

Németh Balázs polgármester