|
Szeretem Bácsalmást. Látszólag könnyű ezt kimondani más városáról, különösen, ha hatásvadász célok vezetnének. Látszólag könnyű.
 Réges-rég volt, mikor először jöttem ide át. Gyerekként lenyűgöztek a széles derékszögű utcák, a szép házak, a Kossuth park, a rend, a gyönyörű földek. Biztos voltam benne, hogy akkori büszke lakói is hasonlókat éreztek iránta, bár nem ismertem még akkor a várost többször taposó történelem kegyetlen lépteit, tetteit.
Majd hosszú időn keresztül nem volt dolgom errefelé. 1997-ben jutottam el újra ide, de akkor is ezt éreztem. De az az erő, ami Trianon, a második nagy háború, a ki és betelepítések, a kollektivizálás, a délszláv testvérháború közelsége ellenére megtartotta a Várost és polgárait, már fogyóban volt.
Nem akarok egy hosszú szociológiai, társadalomfejlődési elemzést írni, ezért hamarosan rá is térek mondandóm lényegére.
Tudjuk, hogy Bácsalmás bajban van. Okait mindenki ismeri. A mi "Bácskai" világunk is bajban van. Ennek is ismerjük az okait, amelyek megegyeznek Bácsalmás bajának okaival. Ezért ezt is ismeri mindenki.
De akkora bajban nem lehet a Város és annak tisztes polgárai, hogy hagyná veszni saját gimnáziumát, a Hunyadit! Az utolsó dolog, amiről nem szabad lemondani a templom mellett, az az iskola, amit szavalnak a gyerekeink ünnepeinken.
Az a hír járja a város falain kívül, hogy az általános iskola és a gimnázium pedagógusai nem fognak össze. Az a hír járja, hogy vannak olyan hangadó, bátor, de önsorsrontó általános iskolai pedagógusok, akik tűrhetetlen módon, a középiskolai továbbtanulás helybeni lehetőségéről lebeszélik a szülőket és gyerekeiket -" bárhol, bárhová csak ide ne! " hangoztatják bután és ostobán!
Pedig egy jó iskolát fognak elveszíteni, ha nem a Hunyadi, hanem Baja és Kiskunhalas középiskoláiba terelgetik a bácsalmási fiatalokat. Mert igen is jó a helyi gimnáziumuk! Aki jót akar a gyerekének és nem egyházi fenntartású intézménybe akarja tovább taníttatni, a legjobbat teszi a gyerekével és a városával, ha a bácsalmási Hunyadi János Gimnázium padjaiba ültetik be Őket. Semmivel sem tud többet adni a többi említett város gimnáziuma, mint a Hunyadi! Semmivel! Sőt, bejárni reggelente vagy esetleg kollégiumba elhelyezni a gyereket, nem a legjobb döntés azok számára, akik állítólag minden szülőnek a legfontosabbak. Itthon legalább szem előtt lenne a diák és másfél, két órát kapna a Család a gyerektől vagy fordítva, ha nem utazik naponta. Nem utolsó szempont, hogy a városból és a térségből is számítva, könnyedén lehetne indítani és fenntartani kétosztályos évfolyamokat, ami a megmaradás kulcsa.
Persze jobban hangzik, hogy Bélás vagy Frankelos, Sziládys vagy Bibós a gyerek, mint Hunyadis, persze. De semmivel sem rosszabb a Hunyadis esélye a felsőfokú továbbtanulásra, mint az említett nagynevű iskolákban nevelteknek.
Az elmúlt években többen azzal vádoltak a "mindig jól vagy jobban értesűltek", hogy "el akarom vinni" a Gimnáziumot Bácsalmásról. Hogy hová, miért és minek, azt nem mondták. De mondták és terjesztették.
Viszont van egy jó hírem. Sosem tettem és nem is tennék ilyet Önökkel, mert az a sokat emlegetett végső koporsószög lenne Bácsalmás számára. Én pedig a fejlődésben vagyok érdekelt, nem a lepusztulásban.
Van egy rossz hírem is. A bácsalmási Hunyadi János Gimnáziumot tönkre lehet tenni, de csak a bácsalmási emberek, a szülők és a pedagógusok tudják tönkretenni. Önökön múlik, csak is Önökön!
Úgy kezdtem az írásom, ...Ha bácsalmási lennék... Befejezem a mondatot.
Ha bácsalmási lennék, összefognék és meg akarnám menteni a Hunyadit, és így közvetve Bácsalmást is. Higgyék el, ez nem is olyan bonyolult dolog. Ha szeretjük Bácsalmást.
Tisztelőjük,
Bányai Gábor
Bácsalmás országgyűlési képviselője |
